Végeztek egy kísérletet: két keramikus csoportot alakítottak, amelyeknek kancsókat kellett készíteni. De nem egyformán!
Az egyiknek arra kellett figyelni, hogy a lehető legszebb, legjobb minőségű dolgok kerüljenek ki a kezük alól.
A másiknak azt mondták, hogy a mennyiség a lényeg: minél több dolgot készítsenek az adott időszak alatt.
Egy hónap leteltével megnézték a két csoportot. A minőségre törekvőknél az agyag töredéke fogyott el, és volt ugyan pár szépnek mondható alkotás, de a készítők sem voltak elégedettek.
A másik csoportnál kiürült a raktár, az összes alapanyag elfogyott. A kész munkákon látszott a fejlődés, és mindenki nagyon büszke volt: mutatta az első munkáját, és az utolsót, amik rendre sokkal szebbek voltak, mint a másik csoporté.
Hogy lehet ez?
A mennyiségiek azért tudtak szebbet csinálni, mert gyakorlottá váltak, és a saját hibáikból tanultak. Mint kiderült, a közös munka összehozta őket, szinte családias volt a hangulat közöttük. Egymásnak is sokat segítettek, így még azok is profivá váltak, akik kezdetben ügyetlenebbnek tűntek.
A másik csoportban mindenki külön dolgozott. Fél szemmel figyelték ugyan egymást, de mindenki azt szerette volna, ha az övé a legszebb. Így a görcsös akarás ellenkező eredményre vezetett. És hiába elmélkedtek, törekedtek a tökéletességre, a produktum elmaradt az elvárásoktól.
Te melyik csoportba tartozol: gyártod az elméleteket, vagy teszed a dolgod? kozosnevezo.hu
