Az ember mindig reménykedik, hiszi, hogy ma jó hír érkezik. De a dolgok a saját útjukat járják, és csöppet sem tisztük a mi igényeinket kiszolgálni. Így történt ezen a pénteken is. Megdöbbenve hallottuk, hogy „gyúrós bajtársunk”, a vasak bajnoka Kormány Mihály befejezte földi pályafutását. Az embernek ilyenkor összeszorul a gyomra, lüktet az agya, és semmi értelmes nem jut az eszébe, de végül csak összeáll a kép…
Misinek rendkívüli adottságai voltak a testépítéshez, de mint tudjuk, mindez rengeteg munka, áldozat és lemondás nélkül semmit sem ér, és sehova sem visz. Lépésről lépésre kell haladni, meg kell küzdeni akadályokkal, nehézségekkel, és nagyon sokszor önmagunkkal is. Ez egyfajta erős mentalitás és pozitív gondolkodás nélkül nem megy. Misi életcélnak, oknak és okozatnak tekintette ezt a sportot, és már kölyökkorától arra készült, hogy egyszer bajnok lesz. Nem kímélte magát, igyekezett tanulni saját és mások hibáiból, szívta magába teste működésével kapcsolatos ismereteket, a táplálkozás, edzés, pihenés arányainak titkait. Hihetetlen mennyiségű súlyt volt képes edzésről edzésre megmozgatni, egy átlagember fogalmai szerint értelmetlen áldozatokat hozni a vágyott cél érdekében. De a befektetett energia mégsem volt hiábavaló. 2001-től a dobogó legfelső fokának rendszeres látogatója lett mind a magyar, mind a külföldi versenyeken. Pályafutásának csúcsa a NAC nemzetközi szövetség abszolút világbajnoki címe lett. Pedig adódtak nehézségek szép számmal, több sérülés, köztük egy bicepsz szakadás, de ment tovább, nem adta fel, és világbajnok lett.
Tudását nem tartotta meg magának, hanem szívesen megosztotta másokkal, tanítványaival. Edzőként empatikus és motiváló volt, mivel ismerte a sikerhez vezető utat, bátran adta át ismereteit, cikkeket publikált, és nagyon szerette volna, ha elkövetett hibáiból legalább mások tanulnak. Egy könyvet akart erről írni, a terv már meg is volt a fejében, de az élet másképp hozta. Pedig milyen jó lett volna, ha a fiatalok egy ilyen, a testépítés árnyékos oldalát is ismerő ember történeteiből, sikereiből és hibáiból okulhattak volna!
Ezt már sosem tudhatjuk meg, de váratlan halála arra kell, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy jobban figyeljünk egymásra. Képesek legyünk tanulni saját és társaink hibáiból, hogy erőnk és tehetségünk szerint segítsük egymást.
Egy legendától búcsúzunk most, ahogy testépítő berkekben hívtuk, a „mi Misinktől”:
Isten Veled Bajnok!
