Az ausztráliai Coober Pedy nem csak az opálbányáiról híres. A város lakói különleges módját találták annak, hogy átvészeljék a pokoli meleget, amit a sivatagi éghajlat jelent.
Nem ritka ugyanis a 48 fokos hőség, ezért inkább barlangnak tűnő lyukakat alakítottak ki a föld alatt, hogy így vészeljék át a kánikulát. Közel 2 ezer ember él itt és már megszokták a nem éppen mindennapi házaikat.
Coober Pedy inkább egy poros bányatelepre, mint európai értelemben vett városra hasonlít. Félsivatagos környéken, egy lapályos, helyenként sziklás-dombos területen található. A környéket a bányaüregekből kihányt meddő kis dombjainak ezrei borítják. A város gazdaságát az opálbányászat és a turizmus jelenti. Az opálbányászat egy igen nehéz és veszélyes munka, robbantásokkal, majd egész napi föld alatti csákányozással, lapátolással jár.
Turisztikai vonzerejét is éppen világvégi jellegének, sehol máshol nem megtalálható hangulatának köszönheti. Mindössze két, mesterségesen fenntartott zöldterület van, egy kis park a város közepén, valamint a sportpálya. Mindenütt máshol csak kő és homok található.
A nyáron elviselhetetlen meleg miatt általánossá vált a föld alatti élet. Ennek ötlete az első világháború földalatti bunkerjeiből hazatért katonáktól származott, akik hamar felismerték, hogy az ilyen ház megvéd az elviselhetetlen nyári melegtől, valamint az igen hideg éjszakáktól is. Mára a város lakosságának a fele ilyen, dugouts nevű föld alatti házakban él, melyeket főleg a kisebb dombocskák oldalába vájtak. Az olykor igen tágas lakások állandó hőmérsékletet és meglepő komfortot biztosítanak a lakóknak. A városnak a föld alatti lakóházakon kívül föld alatti szállodája és több temploma is van.
A város egyébként nincs összeköttetésben az országos elektromos hálózattal. Áramellátását Ausztrália legnagyobb dízelgenerátora, valamint egy szélerőmű biztosítja.
