Az internetes közösségépítés hatalmas előnyeit egy percig sem kétségbe vonva világosan kell látnunk, hogy nemcsak a tárgyi, szellemi világunkban, hanem érzelmi életünkben is hatalmas értékválság zajlik. Mert ma, amikor több ezernyi közösségi társsal oszthatom meg életem történéseit, pozitív eseményeit, vajon akad-e egy, csak egy olyan személy, akinek nyakába zúdíthatom akár éjjel kettőkor is a bánatomat, vagy éppen a csak nekem fontos örömömet. S akad-e, akinek kedvében járva magam is hasonlóan tennék? A felszínesség, csak a külsőségekre, a fogyasztásra korlátozódó magamutogatás zajlik mindenütt. Az üzleti élet és a celeb világ olyan, vásárláson és a naponta változó divaton alapuló életminőséget diktál, ami az elérhetetlenség, a bizonytalanság érzését erősíti a fiatalokban. Különösen azokéban, akik még ki nem alakult értékrenddel bírnak, s akik labilis, megrendült családi helyzetben vannak. Aki ennek a világnak szeretne megfelelni, annak ez sokszor teljes lelki deformitással, folyamatos stresszhelyzettel járó feladat.
Ma nagyon nehéz barátra lelni, hiába a rengeteg technikai eszköz, amivel a kommunikáció könnyebbé, gyorsabbá válhatna, hiszen legalább annyi buktatója is van, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a technika segít abban is, hogy megfelelő önbizalom híján hamis képet adjunk magunkról. A csupán gépi kapcsolat izolál, sérülékenyebbé tesz. A társadalmi érintkezés valódi színterei pedig nem igazán alkalmasak a barátságok kialakulására.
Mindezek ellenére nézzük, melyek az ismérvei az igaz, érdek nélküli barátságnak. Elsőként talán leszögezhetjük: a barátot nem keresi az ember, akárcsak a szerelmet, hanem egyszer csak van. Mintha már régen ismernénk egymást, csak valahol elvesztettük a kapcsolati fonalat. De mégis, mikor merjük kijelenteni valakiről, hogy a barátom? Egyáltalán kit is jelölhetünk meg magunknak erre a bizalmas kapcsolatra? Hiszen lelkünk lényegét, mélyről fakadó titkait nem könnyű bárkinek megmutatni, s ugyanúgy, a másik titkát, legbensőbb énjének rejtelmeit ki bírja elcipelni? Csak egy igaz barát. A két barát vajon tudásban, lelkiekben kiegészíti egymást, vagy két külön erő találkozásáról beszélhetünk? A barátság alapjának tekinthető a kölcsönösség, a közös élmények és a barátok közötti egyenlőség. Ez a kapcsolatforma erősíti a jó közérzetünket, biztonságérzetünket, hiszen a baráti támogatást mindenkor magunk mellett tudhatjuk, és magunk is segítségre lehetünk ebben az érzelmi kötelékben, bajban, bánatban, örömben egyaránt. Ezért a barátság lényege, értelme nem is lehet más, mint lelki, szellemi gazdagodás a másik által. Ugyanakkor megőrződik a kettősség, vagyis az egyéniség meghagyása mellett jön létre e különös egység.
Nagyszerű gondolkodók, írók így vallanak erről a különös, mély érzelmeket mozgósító kötelékről: Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság – mondja az e témában is sokat tapasztalt Márai Sándor. - Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni. – vallja A Kis Herceg írója, Antoine de Saint-Exupéry.
Hamvas Béla író, filozófus szerint: A barátságnak nem feltétele az őszinteség, nem előzi meg a barátságot. Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.
Itt a tavasz. A legtöbb, amit tehetünk magunkért, hogy kitárjuk szívünket új, élő, szemtől-szembe kapcsolatok felé, amely életünket értékesebbé, élvezhetőbbé, érdekesebbé és izgalmasabbá tehetik. Ne hagyjuk, hogy a virtualitás vegye át az emberi érintkezés lényegét, a közvetlen emberi találkozások helyett. Magunknak is tennünk kell azért, hogy barátságok, szép emberi kötődések tegyék gazdagabbá az életünket. Napjainkban a külső tényezők játszanak nagyobb szerepet: tárgyak, megvásárolható holmik, amik persze, mind szimbólumai életünknek. Ebben a világban az igaz értékre vágyó embernek újra kell teremtenie önmagát. Az egyes ember úgy viselkedik, mint a társadalom, s ez fordítva is működik. A sok egészséges kapcsolatokkal bíró ember építi fel az egészséges társadalmat. Ezért hát önző emberből a belső tartalom felé igyekvő, értelmes, tiszta kapcsolatokra törekvő egyénre van szükség. Az ember saját életének megteremtése, felépítése, művészi megmunkálása csak a másik ember barátsága, őszinte odafigyelése által lehetséges.
Tóth Katalin
