Mondják, a szerelem valami csoda! Varázslat, mely testünket, lelkünket felragyogtatja. Színházi szakzsargonnal élve, két ember találkozásának a tökéletes katarzisa, ezért kevés dolog emlékezetet minket jobban arra, hogy mennyire törékenyek vagyunk, mint a szerelem halála.
Olyannyira társas életre vagyunk szocializálódva, hogy a szeretett személy és vele a boldog pillanatok elvesztésének ténye maga lehet a száműzetés érzése, egy katasztrófa, melyet, ha túlélünk, még egyszer nem szeretnénk megtapasztalni.
Az idő persze sok mindenre gyógyír, legfőképp a szerelmi bánatra, de csak felületi kezelést ad. Attól, hogy telnek a napok, a hónapok, talán még az évek is a szakítás óta, még nem fog az a seb tökéletesen beforrni. A heg, akárcsak egy jel, ott marad Benned, rajtad, mintegy jelképeként és emlékeként annak, hogy valaha nagyon szenvedtél, s óvakodj a hasonló szituációktól.
A felszínen ettől függetlenül azonban még jól lehetsz, mi több, már nyitottnak is érezheted magad egy új kapcsolat kialakítására, s hajlandó is vagy megtenni ennek érdekében az első bizonytalan, vagy jól elhatározott lépéseket. Regisztrálsz egy netes fórumra, vagy épp hozzád hasonlókkal találkozol, ám amikor komolyra fordul a dolog, s elkezdesz valóban randizni, valami belül furcsán piszkálgat. Valami nem stimmel. És a lehetőségekkel sem stimmel. Sőt, egyetlen partnerrel sem stimmel. Valahogy mindenben és mindenkiben találsz valami kifogásolni valót. Vajon miért?...
...Mert a sebed még nem gyógyult be. Mert a katarzis és annak elvesztésének pillanata még ott fáj benned, s sebhelyed emlékezetet: ez többé nem fordulhat elő veled. Ezért elkezdesz védekezni.
Mindenféle kifogásokat találsz arra, hogy ismét elköteleződhess, hogy ismét megnyílj, s ezzel sérülékeny lehess. Lehet, hogy épp a számodra legszebb nőkkel/legvonzóbb férfiakkal találkozgatsz, de valahogy egyik sem tudja hosszú távon lekötni a figyelmed. Vagy az is lehet, hogy egyetlen randit sem bonyolítasz, mert senki nem tud tökéletes lenni annyira, hogy felkeltse az érdeklődésed.
A kifogások, a lehetőségek elszalasztása mind-mind védekezés. De mi ellen védekezel ilyenkor? És legfőképp miért védekezel?
Hát azért, mert félsz! A belső félelem, mely a be nem gyógyult sebed nyomán keletkezett táplálja védekezésedet. Egyszerűen, miközben mindez cseppet sem az, félsz ismét sebezhetővé válni. Attól tartasz, hogy mindez majd kiszolgáltatottá tesz és ismét sérülhetsz.
Ha két ember félelemből nem tud egymás számára igazán kinyílni és megmutatkozni, nyugodtan nevezhetjük mindezt tragikusnak. Mert valami olyasmit veszítenek, ami egyenként és együtt is mindkettőjüket gazdagíthatta volna. De nem gazdagítja, mert ott a félelem, hogy ismét megsebezhetnek.
Engedd el a félelmet! A szerelem egyik fontos kulcsa, hogy megengedd magadnak, hogy sebezhetőnek lássanak! A sérülékenység nagyon emberi és nagyon sokat mesél Rólad. Többet, mint a szavak egy jól megkomponált bemutatkozásban. Ha szerelmet akarsz, az igazi énedet kell, hogy add, s ebben az erősségek mellett a gyengeségek is benne vannak. Forrás
► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
