A frontérzékenység a vegetatív idegrendszer zavarára vezethető vissza, semmi esetre sem lehet tehát normális és egészséges jelenségnek tekinteni. Általában a szervezet leggyengébb pontján lép fel betegség, ott jelentkezik panasz, ahol a legkevésbé működik jól a szervezet.
A különböző időjárási jelenségek más-más panaszokat okoznak. Problémát válthat ki a meleg front, a hideg front, a meleg szél, a szmog, a szélsőséges hőmérsékletingadozás stb. Ugyan nem tartozik szorosan az időjárási változások közé, mégis hatással van ránk a napfolttevékenység, ami csupán 11-12 évente tetőzik. Elsősorban a vese és májpanaszok, valamint a szív és idegrendszeri betegségek tünetei súlyosbodnak ilyenkor. A kimutatások szerint napfoltmaximumok idején az emberek nyugtalanabbak, agresszívabbak lesznek.
A biometeorológia egyik legfontosabb megfigyelése arra vonatkozik, hogy milyen hatást gyakorolnak az évszakok az emberi szervezetre. A következőkben azokat a szezonális panaszokat és betegségeket vesszük sorra, amelyek egyegy évszakhoz köthetők, illetve egy adott évszakban gyakoribbak.
Tavasz – Migrén, álmatlanság, mandulagyulladás, tüdőgyulladás, ízületi panaszok és bőrproblémák léphetnek fel ilyenkor.
Nyár – Vesegörcs, epegörcs, szénanátha és egyéb allergiás panaszok, bőrbetegségek, infarktus, hasmenés és bélhurut alakulhat ki.
Ősz – Megfázás, nátha, asztmás rohamok, légzéssel kapcsolatos egyéb problémák, májbetegségek (májgyulladás, sárgaság), valamint bizonyos érrendszeri panaszok (embólia és trombózis) jelentkezhet.
Tél – Különböző gyulladások, bronchitis, magas vérnyomás, cukorbetegség, székrekedés, hályogos panaszok jellemzőek ebben az évszakban – főleg zöld hályog, hiszen az a külső időjárási viszonyokra intenzíven reagáló szemnyomással függ össze.
A frontérzékenységgel, frontbetegséggel kapcsolatos legnagyobb nehézség talán az, hogy a panaszok jelentkezésekor eszünkbe sem jut, hogy a tüneteket az időjárás változásai okozzák.
Étrend és ortomolekuláris medicina
A túlsúlyos emberek között több a frontérzékeny, ezért az első lépés az optimális testsúly elérése kell, hogy legyen. Fontos, hogy lehetőleg teljes értékű ételeket fogyasszunk, nyomelem- és vitaminhiány esetén ugyanis a szervezet érzékenyebben reagál a frontokra. Ha valaki a meleg frontokra érzékeny, akkor elsősorban A, B2, C és K-vitamint kell pótolnia, a nyomelemek közül pedig káliumra és foszforra van szüksége. Fontos emellett a természetes nyugtatószerek, a gyógyteák fogyasztása (citromfű, macskagyökér, komló), valamint a szervezet lúgosítása. Kitűnő védettséget nyújthat a melegfrontérzékenység ellen például a szódabikarbóna kúra vagy a sok nyers zöldségféle fogyasztása.
Ha valaki a hidegfrontra érzékeny, a vitaminok közül a B1, a D és az E-vitamin, a nyomelemek közül pedig a jód, a kalcium és a magnézium bevitelére kell különösen odafigyelnie, illetve érdemes több savas vegyhatású ételt, elsősorban friss idénygyümölcsöt fogyasztania. Ezen kívül fontosak a természetes aktivizáló módszerek például a hideg vizes ledörzsölés vagy mentolos jellegű gyógyteák (borsmenta, fodormenta) fogyasztása.
Mivel az alkoholisták, dohányosok és a más szenvedélybetegséggel küzdők többsége frontérzékeny, nagyon fontos, hogy megváljunk ezektől a pótszerektől. Táplálékaink közül elsősorban a tein, koffein és teobromintartalmú ételeket kell kiküszöbölnünk az étrendünkből, ha szeretnénk leküzdeni a frontérzékenységet. Teint tartalmaz a fekete tea, koffeint a kávé és a szénsavas üdítőitalok, teobromint pedig a csokoládé és a kakaó.
A frontérzékenyeknek hét alapvető táplálkozási szabályt kellene betartaniuk:
1. lassú, nyugodt étkezés, alapos rágással;
2. vegyszermentes, lehetőleg biogazdálkodásból származó ételek előnyben részesítése az Eszámoktól hemzsegő készételek helyett;
3. teljes értékű ételek fogyasztása a finomított, agyonmanipulált élelmiszerek helyett;
4. az étrend felét természetes, friss, nyers, élő állapotban fogyasztott ételek (gyümölcsök és zöldségek) tegyék ki;
5. a fehérjemérgezés megszüntetése, a magas fehérjetartalmú ételek (húsfélék, tojás, sajt, túró, szója, gomba stb.) kerülése;
6. a finomított fehér cukor, illetve az ezzel készült ételek és italok (cukros üdítők, lekvárok, sütemények) kerülése;
7. állati zsír helyett növényi olajok használata.
Légzőgyakorlatok, testi és lelki edzés
A frontérzékenység leküzdésében kitüntetett szerepe van a légzésnek, a légzőgyakorlatoknak, melyek közül a legfontosabbak: a légzőgyakorlatnak számító sóhajtás és ásítás, a váltott orrlyukú, vagy más néven polarizált légzés (amely kiegyensúlyozza az emberben a pozitív és a negatív energiá kat, a jin és jang erőket), valamint a négyütemű légzés (ami azt jelenti, hogy a kilégzés és a belégzés után is beiktatunk egyegy légzésszünetet).
További, a frontérzékenyeknek orvosok által is javasolt légzőgyakorlat a gyertyafújás: 11,5 méterre helyezzünk magunk elé egy égő gyertyát, és egymás után 10-15 alkalommal próbáljuk elfújni. Rutinosak növelhetik a távolságot, vagy több gyertyát is egymás mellé állíthatnak.
A hidegre való érzékenység ellen is edzhetjük magunkat. A hideg lábat és a feji vérbőséget okozó öltözködés elősegíti a frontérzékenység kialakulását. A hideg, fázékony láb edzésére ajánlott a víztaposás és a hóban járás (erről bővebben a következő részben lesz szó).
Étkezések előtt érdemes felmelegíteni a lábat, és lefekvés előtt is jót tesz a forró lábfürdő. A fej ugyanakkor amikor csak lehet, maradjon fedetlen, még hidegben is. A mesterséges klíma gyengíti a szervezetet, és hajlamossá tesz a frontérzékenységre. Nagyon fontos lenne tehát, hogy fokozatosan hozzászoktassuk szervezetünket a friss, hűs levegőhöz, a hőmérsékletváltozáshoz, a lehűléshez – gyakori szellőztetéssel, a szoba hőmérsékletének csökkentésével, nyitott ablaknál alvással, szaunázás utáni hideg zuhannyal.
Frontérzékenység szempontjából az optimális szobahőmérséklet 16-19 °C között lenne, még akkor is, ha a frontérzékenyek általában 20-22°C-nál melegebb szobában érzik jól magukat. A nedves falú, dohos helyiség megbetegít, a fűtött helyiséget viszont párásítani kell. A levegő páratartalma optimális esetben 40-60 % között mozog.
Váradi Tibor
