Megindító, hogy az embercsecsemő újszülött korában nem csak hogy képes különböző dallamokon sírni, de olyan dallamot énekel ki sírásában, amely arra a nyelvre jellemző, amely magzati életében körülvette.
A terhesség utolsó három hónapjában a magzat képes megjegyezni a külvilág hangjait. Különösen érzékeny a dallamokra: muzsikáéra és beszédére egyaránt - ezt már korábbi kutatások is megmutatták. Az újszülött az anyja hangját jobban szereti más hangoknál, és képes érzékelni a beszéd érzelmi tartalmát, amit az intonáció hordoz az anya beszédében.
Bár eddig is úgy gondolták a kutatók, hogy az anyanyelvi beszédnek a születés előtti időszakban való érzékelése befolyásolja az újszülött beszéd-érzékelését, azon a véleményen voltak, hogy ez a tapasztalás sokkal később hat ki a hangképzésre. Ez azonban nem így van.
Érdekes eredményt mutatott a 3 - 5 napos újszülöttek sírásának elemzése.
A francia újszülöttek 'emelkedő' dallamvezetéssel sírnak, a német babák inkább az 'ereszkedő' dallamot kedvelik, ami jellegzetes különbség a két nyelv között is.
Ez a felfedezés az anyanyelv igen korai befolyására utal. Korábbi kutatások szerint a csecsemők képesek utánozni a hangokat, amelyekre a felnőttek tanítgatják őket - de csak 12 hetes kortól, mert fizikailag lehetetlen korábban.
Az újszülöttek erősen motiváltak abban, hogy utánozzák anyjuk magatartását, hogy magukhoz vonzzák őt, elősegítsék a kötődést. Valószínűleg a dallamvezetés az egyetlen olyan része anyjuk beszédének, amit képesek utánozni, ez lehet a magyarázata, miért teszik ezt már ilyen korai életkorban.
Ossza meg ismerőseivel is!
