Ezt az üzenetet minden nőnek el kell olvasni, és jó lenne be is tartani.
“A tökéletesség sok nemzet betegsége. Eltakarjuk az arcunkat egy tonna sminkkel, botoxot használunk és éhezünk azért, hogy megfelelő alakunk legyen. Azt próbáljuk kijavítani ami egyáltalán nem fontos, és azok a dolgok amelyek igazán fontosak mindig feledésbe merülnek.
Tudjátok miről van szó? A lelkünkről, amivel foglalkoznunk kellene minden nap, eljött az ideje, hogy ezt cselekedjük. Mondjátok meg őszintén, hogyan várhatjuk el valakitől, hogy szeressen minket, ha mi nem szeretjük magunkat?
Maszkok mögé bújva biztosan azt tudjuk mondani, hogy szeretjük magunkat? Nem. Azt szeretném, ha megjegyeznétek egy fontos dolgot: egyáltalán nem számít, hogy milyen a külsőd, ha belül üres vagy.
Ma szeretném elmondani mindenkinek, hogy elég volt a sminkekből, mert belefáradtam, hogy az arcom idegen legyen számomra. Eljött az ideje, hogy ledobjam a maszkokat. Tudatában vagyok annak, hogy vannak ráncaim, de látni és érezni akarom őket. Ez vagyok én valójában, az igazi én és azt szeretném, hogy elfogadjatok olyannak amilyen vagyok.
A mű dolgok irányítják a világot és az illúziók fogságban tartanak bennünket, mert mindig azzal foglalkozunk, hogy hogyan kellene kinézzünk, ahelyett, hogy harmóniában élnénk magunkkal.
De tudjátok mit? Én már belefáradtam és megálljt parancsolok magamnak! Azt javaslom mindenkinek, hogy emlékezzetek rá milyenek is vagytok valójában! Soha senki nem fog megfelelni az elvárásoknak száz százalékosan, a külső kinézet az utolsó dolog kellene legyen, amit észreveszünk másokon. Minden, ami igazán számít az a lelkünkből jön.” Forrás
