Amikor a régi képeket nézegetjük, amelyeken a nők hatalmas ruhákban és elképesztő frizurákban pompáznak, nem is gondolunk bele, mennyi áldozat és könny árán érték el ezt a megjelenést. Meg fogsz lepődni, hányszor voltak dédanyáink életveszélyben csak azért, hogy szépek legyenek!
Mérgező ruhafestékek
A régi időkben az igazán szép, élénk színű ruhafestékekhez nehéz volt hozzájutni, és a legtöbb mérgező is volt. A zöld árnyalatainak előállításához például réz-szulfátot és arzént használtak.
Extrém magas talpú papucsok
Az egykor Európában használatos magas talpú cipőkhöz képest a mai tűsarkúk szinte házipapucsnak tűnnek. Mivel pár évszázaddal ezelőtt az emberek, csatornarendszer híján egyszerűen az utcára öntözték a szennyvizet, a magas talpú cipők azt a célt szolgálták, hogy a dámák ne érintkezzenek az utca szennyével. Idővel a 'divat' aztán akkora őrületté vált, hogy a hölgyek csak szolgáik segítségével tudtak az utcán végigmenni. Ha pedig elestek, a bokatörés garantált volt.
A láb elkötözése
Ez a barbár módszer Kínában 1911-ig biztosan fennmaradt, de abban az évben hivatalosan is betiltották. A nemes családok kislányainak lábfejét erőteljesen lekötözték, így a lábujjuk és a talpívük teljesen eldeformálódott. A láb növekedése megállt és 'lótuszformájú' lett a lábfej, ami különösen szexinek tűnt akkoriban.
Mivel a mai napig lehet ilyen lábbal élő hölgyeket találni Kínában, az teljesen világos, hogy az 1911-es betiltás után is tovább élt ez a kegyetlen hagyomány. Az így megnyomorított lányok könnyebben találtak férjet, de gyakorlatilag mozgáskorlátozottakká váltak.
Mérgező kozmetikumok
Minden európai nemesi kultúrában megjelent előbb vagy utóbb a porcelánfehér bőr kultusza. A gond csupán az volt, hogy ezt a körülrajongott bőrszínt ólom-oxiddal érték el. A púdertől aztán az arcuk kisebesedett. A másik halálos kozmetikum a pirosító volt, amely arzént tartalmazott. Csoda, hogy a híres szépségek ritkán érték meg a harmincadik születésnapjukat?
Abroncsszoknya
Önmagában a nagy szoknyák viselése nem lett volna különlegesen káros. Persze az mindennapos volt, hogy a hölgyek fennakadtak az ajtón vagy épp kényelmetlen helyzetbe kerültek a szoknya miatt.
Ami ennél jóval veszélyesebb volt, hogy a kandalló lángja észrevétlenül belekapott a ruhába és pillanatok alatt lángra kapott a szoknya, néha sajnos a viselőjével együtt. A korabeli ruhák anyaga ráadásul az extrém gyúlékony kategóriába tartoztak.
Nadragulya, a szemméreg
Bár a nadragulya mérgező volta már az ókorban ismertté vált, a középkorban az itáliai nők nem tartották ezt akkora akadálynak, hogy emiatt hanyagolják a használatát. Egyenesen a szemükbe cseppentettek belőle, mert pupillatágító hatású, az átható tekintet pedig hozzátartozott a kor szépségideáljához. Sajnos azonban a nadragulya csepp rendszeres használata látásproblémákhoz, nemegyszer egyenesen vaksághoz vezetett.
Fűző
A történelem első női fűzői fémből készültek. Később a modelleket faberakással igyekeztek kényelmesebbé tenni, majd bálnacsontból rakták össze. A fűző használatától a belső szervek átrendeződtek és különböző deformitások alakultak ki. A nők egészen kiskoruktól hordták és még a terhesség alatt sem váltak meg tőle.
A fűzőviselés egészen elképesztő példája az ún. kígyó alakú fűző, amelyet a La Sylphe nevű balerina talált fel (fenti kép). A hölgy a XX. század elején divatos 'S' alakú testtartást a végletekig kifacsarta, amely egészen biztosan károsította a gerincoszlopot is.
'Levegőszövet'
A muszlin nevű, finom szövésű anyag a XVII. században került be Európába, majd a XVIII. századi francia forradalom utáni korszak divatirányzatának meghatározó eleme volt. A vékony, lágy esésű szövetet a nők lázadásképpen hordták, ezzel véget vetve a nehéz, abroncsos ruháknak. A baj csak az volt ezzel, hogy az irányzat mániába fordult: a hölgyek még télen is ilyen anyagokban jártak, kabát nélkül, ami megfázáshoz és nem ritkán halálhoz vezetett, lévén abban a korban még a tüdőgyulladásba is bele lehetett halni.
Méretes frizurák
A rokokó korában a nők frizurája addig - és azóta - sosem látott magasságokba emelkedett. Ezt értsd szó szerint: a fejükön egész kompozíciók jelentek meg, amelyeket kénytelenek voltak több napig viselni. Az őrült divat hajhulláshoz és a fejbőr betegségéhez vezetett, a tetvek és bolhák megjelenéséről már nem is beszélve. Sőt, a dámáknak egy vaskalitkát kellett a fejükre húzni, ha nem akarták, hogy alvás közben a rágcsálók fészket üssenek a frizurájukban.
A férfiak sem maradtak ki
A XIX. században jelent meg a férfi toalettben a magasított ruhanyak, amelyet az inghez gombolva hordtak. A szűk gallér annyira fojtogató volt, hogy nem egy haláleset köthető a viseléséhez. El is nevezték 'az apák gyilkosának'. Itt találsz egy 1888-as The New York Times cikket, amely épp egy ilyen esetet ír le.
Hátborzongató, ugye? Oszd meg te is!
