Manapság is egyre többen vallják azt az elvet, hogy a betegséget nem gyógyítani, hanem megelőzni kell, erre pedig kiválóan alkalmasak a gyógynövények, melyeket akár önálló, de gyakrabban kiegészítő terápiában van lehetőségünk használni. A fitoterápiával való gyógyítás nemcsak a tüneteket hivatott enyhíteni, hanem szervezetünk öngyógyító képességét is életre kelti. A szintetikus gyógyszereknél gyakran vannak mellékhatások, míg a gyógynövényeknél jelentősen ritkábban. Ezért is tartják a fitoterápiát szelíd gyógymódnak.
Vannak bizonyos alapszabályok a fitoterápia alkalmazásával, amiket érdemes betartanunk ahhoz, hogy a maximális hatást elérjük:
1. Mindig tiszta vízben (forrásvíz, szűrt víz) kell elkészítenünk a gyógyteát. A csapvíz összetétele és szennyezettsége miatt akár 50-60%-kal is romolhat a gyógytea hatásfoka.
2. Ha gyógyhatása miatt és nem élvezeti célból fogyasztjuk a gyógyteát, akkor kerüljük az ízesítését. Sem mézet, sem cukrot, sem citromot nem javasolt beletenni, mivel ezek használata megváltoztatja a gyógyteák vegyhatását, pH-értékét, a citrom pedig egyes hatóanyagokat semlegesít, megköt. Ha mindenképpen édesíteni szeretnénk, akkor édesgyökér főzettel tegyük.
3. A gyógyteákat testhőmérsékleten, langyosan kortyolgassuk, a túl forró és a kihűlt tea nem fejti ki megfelelően a hatását.
4. A gyógyteákat nem inni, hanem „enni” kell. Apró kortyokban, falatokban, jól megrágva, nyállal összekeverve fogyasszuk. A szájban már a nyálkahártyán keresztül megkezdődik a hatóanyagok felszívódása. Akár 10 percenként is kortyolhatunk egyet-egyet a teából.
5. Üres gyomorral fogyasszuk. Vannak gyógyteák, amiket étkezés előtt fél órával lehet/kell inni, mert fél óra alatt felszívódnak belőle a hatóanyagok. Pl. ha emésztési problémáink vannak, akkor étkezés előtt fél órával fogyasszuk, hogy az emésztést serkentő hatóanyagok kifejthessék hatásukat!
Attól függően, hogy a növény mely részét használjuk fel a teához, különbözőképpen kell elkészítenünk. Minél lágyabb részét használjuk a növénynek, annál kíméletesebben kell bánnunk vele, és minél szilárdabb, sűrűbb növényi részből szeretnénk teát készíteni, annál erősebb hatást kell kifejteni rá. Ugyanakkor vannak olyan hőre érzékeny hatóanyagok, melyek miatt hideg vizes áztatás, úgynevezett macerátum alkalmazása javasolt (pl. csipkebogyó, lenmag). Néhány elkészítési tanács:
- a friss virágszirmokat, gyümölcsöket este langyos vízbe áztatjuk, amit reggel leszűrünk, langyosítunk és úgy fogyasztjuk;
- a szárított virágokat és illóolaj tartalmú teákat forró vízzel öntjük le, 10 percig áztatjuk;
- a levélteákat 2-3 percig, a szárakat 5-6 percig, a gyökereket pedig 10-15 percig főzzük.
Nagyon fontos, hogy a teakeverékek akkor a leghatékonyabbak, ha a növények azonos részeiből állnak, hiszen a különböző részek más kivonási módot igényelnek. Tehát a keverék csak szárból vagy levélből, illetve virágból álljon. Ha mégis szeretnénk többféle növényi részből gyógyteát fogyasztani, akkor az összetevőket érdemes külön elkészíteni az adott résznek megfelelő eljárással, majd utólag keverjük össze a teákat. Egy másik módszer, hogy a gyökér és szár teát minél apróbb részekre daraboljuk, porítjuk, ezáltal könnyebben kioldódnak a hatóanyagok a rövidebb elkészítési idő alatt.
Az átlagos adagolás: 2dl vízbe 1 púpozott teáskanálnyi gyógynövényt tegyünk. Teakeveréknél: 2dl vízhez 1 evőkanálnyit, borogatáshoz fél liter vízhez 2-3 púpos evőkanálnyit, fürdő készítéséhez pedig 1 liter vízhez 1 maréknyit használjunk.
Néhány példa hatásuk szerint:
- nyugtató teák: komló, macskagyökér, citromfű, levendula, orbáncfű;
- tonizáló, élénkítő: édesgyökér, borsmenta, ginzenggyökér, csipkebogyó;
- szív és érrendszeri betegségekre: galagonya, rozmaring, pásztortáska, fagyöngy;
- légúti, hurutosodás, köhögés, tüdő erősítésére: kakukkfű, martilapu, ökörfarkkóró, lándzsás útifű;
- emésztésre: ezerjófű, fehérüröm, édeskömény, lenmag;
- nőgyógyászati problémákra: cickafark, pásztortáska, palástfű;
- immunerősítésre: kasvirág, hársfa, bodza, kéregteák (pl. tölgyfa, fűzfa).
Van egy bázis teakeverék, amiben minden problémacsoportra találunk teát, és amit ki lehet egészíteni az adott problémára ható gyógynövénnyel. A keverékbe 1:1 arányban tesszük bele az alábbi teákat: apróbojtorján (gyulladáscsökkentő), borsmenta (emésztésre), cickafark vagy kamilla (gyulladáscsökkentő), csalánlevél (vértisztító), diólevél (tüdőerősítő), kakukkfű (antibakteriális), komló vagy macskagyökér (nyugtató).
Adagolása: 2dl forró vízbe 1 púpozott evőkanál keveréket teszünk, 10 percig áztatjuk, szűrjük, naponta 2-3 alkalommal fogyasztjuk.
A gyökér az emberi agyra, idegrendszerre fejti ki a hatását és a gondolatvilágot befolyásolja. Segíti a világos gondolkodást és jótékony hatással van az érzékszervekre (látás, hallás, szaglás). Ha valakinek nagyon nehezen megy a megfontolt, logikus, racionális gondolkodás, akkor érdemes sok gyökérteát innia. Gyökérteák fogyasztása kifejezetten javasolt a fej betegségeinél (fejfájás, migrén esetén például az A levélteák a ritmikus rendszerre hatnak (szív, tüdő), segítik az érzelmek kifejezését. Akinek ez a nehezére esik, igyon több levélteát és fogyasszon több leveles zöldséget. A saláta, káposzta és a levélteák erősítik az érzelemvilágot, gyógyítják a szívet és a tüdőt. Azonban aki túlzottan szentimentális, érzelmes, túlfejlett az érzelemvilága, annak érdemes kevesebb levélteát és leveles zöldségeket fogyasztania. A növény levelében képződnek a legtisztább, legértékesebb olajok, melyek tovább vándorolnak a magokba és ott tárolódnak.
A virágteák az anyagcsere-rendszert segítik, a végtagokat befolyásolják és erősítik az akaratvilágot. Az önállótlan, akaratgyenge, döntésképtelen embereknek több virágtea fogyasztása javasolt (körömvirág, rózsaszirom, akácvirág, bodzavirág, hársvirág).
Végül a gyümölcsteák a vérre és a vérkeringésre vannak jó hatással.
A gyógyteáinkat érdemes úgy összeállítani, hogy figyelembe vesszük, mely lelki területünk gyengébb vagy melyik működik túlzottan, így az egyensúlyt egy természetes, szelíd módszerrel tudjuk megteremteni.
Váradi Tibor
Felhasznált és ajánlott irodalom: Dr. Kéry Ágnes: Gyógynövényekkel az egészségért
