Egy napon a szokásos reggeli futásomon voltam, amikor az egyik utcán hirtelen ezt láttam:
Először arra gondoltam, hogy biztos meghalt szegény. Közelebb mentem, de akkor kinyitotta a szemét, rám nézett, majd visszacsukta és folytatta az alvást.
Valós igaz, a macskák a legkényelmetlenebbnek tűnő pózban is képesek komfortosan elhelyezkedni.
Az a kettő az ablakban meg pont úgy néz, mintha a harmadikat keresnék, aki elbújt előlük.
