Ha úgy tartod magadról, hogy túl gyakran sírod el magad egy-egy filmen, akkor megnyugodhatsz, mert nem vagy ezzel egyedül.
De mi az oka, hogy egyesek hajlamosabbak sírni egy filmen?
4 ok, amiért hajlamosabb vagy sírni egy filmen.
1. Önmagadat látod a történetben
Ha természetesnek veszed, hogy elmerülj egy jó történetben, úgy erősebb köteléket tudsz kialakítani önmagad és fiktív szereplők közt, mint mások, és sokkal valószínűbb, hogy akaratlan érzelmi reakciók alakulnak ki benned a karakterek életével kapcsolatban.
„Az érdekes az, hogy az agyunk nem úgy lett tervezve, hogy különbséget tudjon tenni reális és fiktív kapcsolat között” – mondja Jennifer Barnes, az Oklahoma Egyetem pszichológusa. „Így ezeknek a barátságoknak sok pozitív hozadéka lehet a való életben.”
És valóban, amikor egy érzelmi kötelék alakul ki közted és a film- vagy könyvbeli szereplővel, nagyobb önbecsülést, kevesebb magányt és nagyobb együttérzést tapasztalsz meg, ahogy végigköveted történetüket. Így nem meglepő, hogy osztozol a fiktív barátaid örömeiben és bánataiban.
2. Erős empatikus képességed van
Egyszerűen azért is többször elsírhatod magad a többieknél filmnézés közben, mert sokkal érzékenyebb vagy mások érzelmeire.
Az empátia mögötti precíz mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak, viszont lehetséges az, hogy az erősen együttérző emberek több oxitocint termelnek (az öröm, együttérzés, boldogság hormonja), mint a kevésbé együttérző emberek, amikor mással találkoznak.
3. Egyszerűen csak ki kell engedned a benned lévő feszltséget
Furának hangozhat, de az emberek szeretnek szomorúnak látszani. A görög tragédiáktól a mai filmekig, a történelem során a tragédia mindig a drámák fő alapanyaga maradt. Így nem is tűnhet olyan kényelmetlennek, ha sírsz a színházban, mert szinte “úgy illik”, ezért pedig bizonyos megközelítésből élvezhető is az egész. A sírás csökkenti a belső feszültséget és ezáltal a stresszt, elősegíti a lelki megtisztulás érzését és mindezek eredményeképpen javítja a kedélyállapotot. A tragédiák emellett arra ösztönzik az embert, hogy saját életükre vetítsék azt, elemezzék saját kapcsolataikat, spontán gondolataik szülessenek fontos kérdésekben és végül – hogy hosszú távon boldogabbak legyenek.
4. Stendhal-szindrómád van
Könnyeidnek talán a Stedhal-szindrómához van köze – egy olyan időszakos pszichoszomatikai betegség, ami akkor jelentkezik, ha egy adott időben és helyen egyszerre túl sok művészi impulzus ér valakit és ezért önkívületi állapotba kerül. A Stendhal-szindrómát úgy kell elképzelnünk, mint a művészeti alkotások által kiváltott érzés sokszorosan túlzott formáját – és olyan valós tüneteket produkál, mint a felgyorsult szívritmus, erős szédülés vagy épp pánikroham.
Akár hajlamosabb vagy sírni a moziban, akár nem, egy biztos: filmnézés közben sírni jót tesz nekünk. Forrás
