A X. században nem volt hiány sem pápákból sem egyházi botrányokból! Na de hogy egy pápa szüljön, még a legedzettebbeket is felháborította!

Johanna, a nőpápa szívfacsaró és botrányos története számos alkotót ő festőt, írót, filmrendezőt ő megihletett már, annak ellenére, hogy az egyház tagadja, és napjaink tudósai is egyértelműen elvetik a létezését. Ez tipikusan egy olyan legenda, amelyet valahányszor elmeséltek és továbbadtak, mindig gazdagodott néhány részlettel. Hogy volt-e valóságalapja, az ennyi évszázad után kinyomozhatatlan.


De ki tudja?

A szóbeszéd a források többsége szerint valamikor a 10. században keletkezett, amikor nem volt hiány sem pápában, sem egyházi botrányokban. Az ekkor a római katolikus egyház élén álló pápák többnyire igencsak távol álltak a szent ember eszményétől. A 880 és 980 között uralkodó több mint harminc pápa némelyike mögött a római nemesi családok asszonyai álltak.
Létezik egy egyházi berkekben sokat támadott könyv, Peter de Rosa - Krisztus helytartói című munkája. Az író nem kevesebbet állít, mint hogy számos pápa nyíltan szeretőt tartott, és a törvénytelen utódokat unokahúgként, unokaöcsként kezelték az udvarban. Ha van valami igazság abban, amit a szerző állít, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a kor igencsak fogékony volt az egyházat érintő szaftos történetekre. Hiszen ha a pápa utódot nemzhetett, szeretőt tarthatott, befolyásos asszonyok juttathatták hatalomra, akkor miért ne lehetne akár egy nő a pápa?

A legenda
A történet szerint a Rajna mellett élő angol hittérítőnek 818 körül kislánya született, aki a Johanna nevet kapta. Még alig volt 12 éves, amikor beleszeretett egy szerzetesbe, akiért elhagyta a szülői házat. Fiú külsőt öltött, és Angliai János néven belépett a kolostorba, csak hogy kedvesével lehessen. Napjai imával és a könyvtárban tanulással teltek; éjszakáit pedig a szerelemnek szentelte. Nem sikerült túl jól az álcázás, ezért a párnak hamarosan menekülnie kellett. A Szentföldre tartó zarándokoknak adták ki ezután magukat, de Athén közelében Johanna elvesztette szem elől párját. Rendíthetetlenül továbbmenetelt Rómába, természetesen férfinak maszkírozva. Itt tanárként állt munkába, és hamarosan nagy népszerőségnek örvendett. A bíborosok is felfigyeltek teológiai jártasságára, és soraikba fogadták. Amikor 855-ben meghalt IV. Leó pápa, Johannát egyhangú szavazással választották meg utódjává, és VIII. János néven a pápai trónra lépett.
A magányos asszony csak inasa előtt fedte fel kilétét, akit a szeretőjévé fogadott, és hamarosan teherbe is esett tőle.
Róma népe mit sem sejtett a titokról, és kétévi pásztorkodása alatt nagyon megszerette a pápát.
Tömegek vonultak az utcára, hogy megéljenezzék aznap is, amikor a Szent Péter-bazilikából a rezidenciája felé tartott. Amint azonban a menet bekanyarodott a Colosseum és a Szent Kelemen-templom között húzódó keskeny sikátorba, a Szentatya megbotlott és összeesett. A döbbent bámészkodók szeme elé tárult, hogy János pápa nem más, mint egy vajúdó asszony. A pápa perceken belül megszülte csecsemőjét, és az ájtatos tömeg bőszült csőcselékké változott. A dühöngő nézők megragadták a szerencsétlen nőt és újszülött gyermekét, a város kapuin túlra vonszolták őket, és halálra kövezték mindkettőjüket. VIII. János pápa, vagyis Johanna nyilvános szülése és kivégzése után sietve beiktatták az új pápát, III. Benedeket.

A bizonyíték
A sienai katedrálisban állítólag több mint kétszáz évig látható volt egy szobor a pápai mellszobrok között ezzel a felirattal: VIII. János pápa, egy nő Angliából; a XVI. századi VIII. Kelemen pápa rendeletére a szobrot 'Zakariás pápa' névre keresztelték át.
A nőpápa történetének hívei kezében mégis a legnagyobb bizonyíték a lateráni Szent János-bazilikában látható Sella stercoraria, amely egy lyukas ülőkéjű furcsa márvány karosszék. A XI. század végétől a XVI. századig állítólag ezt a trónt használták a pápai beiktatási szertartásokon. Hivatalba lépése előtt minden újdonsült pápát megkértek, hogy úgy üljön a székre, hogy egy orvosi bizottságnak minden kétséget kizáróan módja legyen a jelölt nemét meghatározni.

A cáfolat
Egyes források hol VII., hol VIII. Jánosként hivatkoznak Johannára, holott mindkettő létező személy, ráadásul több mint másfél évszázad választja el őket egymástól. VII. János (705-707) görög származású pápa volt, aki ennek ellenére többször is élesen szembefordult a konstantinápolyi pátriárkával. VIII. János (872-882) itáliai származású pápa uralkodására esett a szlávok térítése. Bizánccal való kapcsolata kiegyensúlyozott volt; politikai ellenfelei gyilkoltatták meg, tehát egyikőjük sem lehetett azonos Johannával.
A legnagyobb bizonyíték, a lyukas trón pedig egyesek szerint nem más, mint egy előkelő római nemes hordozható árnyékszéke, amely valahogy az egyház birtokába került.

Ugyan a tudósok ma már egyöntetűen állítják, hogy egy szatirikus meséről van szó, vannak olyan teológusok, akik szerint a mese nagyon sok kérdéses részletét mindeddig nem sikerült minden kétséget kizáróan felderíteni. Ameddig pedig ez nem történik meg, addig mindig lesznek olyanok, akik elhiszik a halálra kövezett, gyermeket szülő nőpápa történetét.