A szerszámokkal dolgozó férfiakat ma is gyakran látni, amint a tenyerükbe köpnek, mielőtt munkához fognának; ez a gyakorlat kétségkívül abból a babonás elképzelésből származik, hogy az emberi nyál titokzatos és sajátos varázserővel bír, mely segíti a munkát és hozzájárul az ember jólétéhez.
Az emberi nyálat egykoron mágikus csodaszernek tekintették mindenféle igézet és boszorkányság ellen. A rómaiak a nyállal megnedvesített ujjukat a fülük mögé helyezték a lélek megnyugtatására. A hölgyek böjti köpetét a véraláfutásos szem gyógyítására használták.
A köpést a boszorkányság elhárításában is hatásosnak tartották.
A régi rómaiak szerint, ha valakit megütött az ember, a kezére kellett köpnie, ezzel mérsékelte az inzultált személy sérelmét. Jó szerencsét jelentett náluk, ha a dolguk végeztével beleköptek a vizeletükbe. Ha pedig veszélyes útra indultak, ellenvarázslatként indulás előtt a jobb cipőjükbe sercintettek egyet.
Az afrikaiak, amikor útra kelnek, ugyancsak köpéssel biztosítják szerencséjüket, ők azonban nem a cipőjüket, hanem az első meglátott követ célozzák meg. A szomáliaiak úgy kívánnak jó szerencsét, hogy egyszerűen leköpik egymást. Dél-Afrikában az a hiedelem, hogy egy hónapon át szerencsében lesz az embernek része, ha teliholdnál a kezeibe köp, és a nyálat szétdörzsöli az arcán.
