A gyerek szitkozódott, ahogy nagyapjától hallotta, mert nem értette, mért kell odamennie ahová egyáltalán nem akar.Nagy nehezen belenyugodott; - talán nem is árt egy kicsit körülnézni, hogy mi a fenét csinálhatnak ott egész nap a gyerekek. Aztán a nagyapja is eszébe jutott, hogy mennyire káromkodott, és hallani sem akart kórházról, de nem volt kecmec, már vitték is.
A templom mellett volt az óvoda, amit a Hunyadi grófék építtettek a falunak. Eddig Józsi mélységesen lenézte a társait, ahogy reggelente lökdösődve, ricsajozva vonultak a Templomtér felé. Igaz a szomszédból Rózsa Boriska is velük ment, de ő nem köpdösött, mint néhányan, csak szolidan lebegett közöttük, mint egy misés angyal. Ezért egy kicsit a szíve mélyén irigyelte is a vidám, csikónyi csürhét.
- A franc bánja – vigasztalta magát, Boriska estére úgyis hazajön. Na, ma azért elmegy ő is oda, de ha nem tetszik neki, akkor őt ugyan várhatják holnap.
Először is bement az istállóba Muki malacért. Nagyon kedvelte, és sokat foglalkozott vele. Rengeteg kunsztra betanította. Például két lábon tudott járni, és úgy is tudott ülni, mintha lovat hajtana a bakról.
A szomszéd gyerekek nem láthatták, mert csak akkor csinálta a malac, mikor ketten voltak. Egyébként azért volt beteg és ijedős, mert apja rögtön meg akarta őt enni, mikor először látta. Biztos azt gondolta, hogy nem is hasonlít rá. A koca ugyan védte, de így is csak az utolsó pillanatban tudta Józsi a nagyapja segítségével kihúzni a kani szájából.
Azóta Muki egy ládában alszik a nyulak mellett az istállóban. Nappal meg békésen járkál a ló és tehén körül.
Józsi, hogy ne unatkozzon majd az óvodában, előhozott a fészerből egy füles fűzfakosarat, kibélelte gondosan szénával és beleültette a malacot.
- Nem teszed le azt a büdös állatot! - szólt rá nagyanyja - letépem a füled tudomisén! - fenyegette, de a gyereknek eszébe sem jutott, hogy egyszer tényleg ott marad fül nélkül, holott a nagyanyja naponta legalább háromszor kilátásba helyezte.
A gyereknek első csalódása már az öltözködésnél kezdődött. Lábmosás volt, aztán meg klott gatya helyett rövidnadrág, szandál, amit rögtön fel kellett húzni és nem csak kézben vinni az óvodáig, mintha ugyan éppen a templomba mennének. Mielőtt kiléptek volna a konyhából, nagymama még egyszer végighúzta a képét egy vizes ruhával, ami maga volt a borzalom.
De ahogy megérkeztek és később egyedül végigtrappolt a folyosón, rögtön megnyugodott, mert meghallotta a jó szagú Ica néni hangját. Szerdánként hordta neki a tojást a sekrestyébe, mert a kicsi templomot is maga szokta rendbe rakni. Fene gondolta, hogy ő az óvó néni.
Benn a társaság örömmel fogadta. Ica néni megsimogatta a fejét s kezébe nyomott egy kicsi papírzászlót, amilyen már a többiek praclijában is volt.
- Állj be te is a sorba, a nótát majd megtanulod hozzá – mondta s rá is zendítettek, hogy „itt van május elseje, énekszó, és tánc köszöncse...” - meg tovább, valahogy úgy, hogy „Rákosi pajtás bennünket a boldog jövőbe vezet.„- közben körbe jártak és a kis papírzászlókat kellett bal kézzel a lépés ütemére lengetni. Ezért Hamvas Pistának majdnem lehúzott egyet, mert majd kiverte a szemét a hurkapálcikával. Ugyanis ő viccből fordítva lobogtatott. A zászlót markolta, és a pálcikával úgy csinált, mint egy karmester, csakhogy röhögtesse a többit a szeme rovására. Persze, hogy verést érdemelt volna ezért, de a sarkában menetelt Rózsa Boriska. Nem akarta rögtön az első napon az unokatestvérét a szeme láttára megverni. Pista úgyis ott lakik a Templom utcában, és jövő szerdán, ha már beadta a tojásokat a sekrestyébe, hazajövet megmutatja majd neki, hogy hol lakik az Úristen.
Ebédre csirkepörköltet kaptak jó sok szósszal, csirke nélkül. Egy kosár kenyér is volt az asztalon frissen felszeletelve és mindenki annyit vehetett belőle amennyit akart. Fejedelmi volt mártogatni a paprikást. Ebéd után kezdődött a borzalom, amiről Sasvágó még nem is álmodott. Mindegyik gyerek szó nélkül bevonszolt a folyosóról egy kicsi, összecsukható ágyat és rögtön parancs nélkül lefeküdt. Ezt látva Józsi hangosan tiltakozott, hogy ő bizony nem tud aludni, rossebbit az egész óvodának, mire Ica néni megsimogatta a fejét, hogy itt kettőtől négyig csendes pihenő van. Ezt úgy mondta, mintha ez olyan természetes lenne, mint ahogy a föld forog. Persze Józsi tudta, hogy a pihenő az valami nagy parasztházat jelent, ahová idegenek jönnek heverészni, de nem akart itt leállni vele vitatkozni
Hasra feküdt az ágyán, fejét karjára fektette s rögtön az első kormos sötétség után lassan előtűnt egy vetítővászon, s már el is kezdődött a mozinézés.
A filmnek természetesen saját maga volt a főszereplője, és a történet is rendkívül izgalmas volt. Száz kalandon át, kimenti Rózsa Boriskát a vademberek fogságából, mert azok időnként sanyargatják, aztán később kalózokat kaszabol, mert azok üldözni merték, mert rájöttek, hogy elvitte tőlük az elásott kincsüket. Egyszer meg a bennszülöttek várából szerelmével csak úgy menekültek, hogy átugrat egy vizesárkon, de olyan magas ívben, hogy a krokodilok is csak szájtátva néztek utánuk.
A filmnek persze a legmeghatóbb jelenete az volt, mikor itt a templomban az oltár előtt állnak, és Borcsai plébános úr összeadja őket. Harang bimbamol és sírnak a népek az örömtől.
A lakodalomban mindenki ott van, még a Hamvas Pista is. Mégis csak rokon...
Mikor vége volt a csendes pihenőnek és a filmnek, Józsi csak azt bánta, hogy nem tudja az álmait leírni. Még várnia kell egy évet, mikor is beíratják az elsőbe.
Kisslaki László
